Japán hozzávalók, egyszerű ízek

Ne féljünk a japán gombáktól, igen finomak. Ehhez az ételhez én a shimejit, a namekot vagy az ördögszekér gombát használnám leginkább.

Azt hiszem, nem vagyok egyedül a hitemben azzal kapcsolatban, hogy a különleges alapanyagok nem kívánnak túlzott ízesítést. Különösen igaz ez néhány távol-keleti konyhára, köztük a japánra is, ahol az ételek alap íze kell, hogy domináljon. Sokan mikor először kóstolnak japán ételeket, kifejezetten íztelennek érzik azokat. Ez nem is csoda, hiszen mi itt nyugaton hozzá vagyunk szokva az erős ízekhez, s el kell telnie egy kis időnek, mire értékelni tudjuk a japán konyha gyönyöreit. Ha viszont már kellő tapasztalatot szereztünk eme természetes ízek értékeléséhez, akkor megpróbálkozhatunk azok reprodukálásával akár otthon is. Be kell vallanom, a japán konyháról nincsen elég ismeretem, hogy mindent átfogóan tudjak nyilatkozni az egyes ételekről, de egy-két ételt már magam is többször elégedettséggel telve osztottam meg családommal, párommal, barátaimmal. Ezek közül fogok ma megosztani egy igen egyszerűt, melynek összesen két fő alapanyaga van, a gomba és a tészta. Csapjunk is hát bele!

Udon tészta shimeji gombával

Hozzávalók (4 főre)

fél kg friss udon tésztához (használhatunk helyette soba tésztát is):

• 45 dkg liszt
• csipet só
• víz

30 dkg friss shimeji gomba (barna vagy fehér)

3-4 gerezd fokhagyma

3 ek világos szójaszósz

2 tk miso paszta

kevés só és bors

kevés vaj

nagy csomó aprított koriander

Elkészítés

Előkészítés: 1,5 óra

Főzés: 6-7 perc

1. Az előkészítés legfontosabb része szigorúan a házi tészta elkészítése. Tudom, sokan ennél a lépésnél megrettennek, pedig csak egy kis idő és két erős kéz kell hozzá, semmi más. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a tökéletes tészta elkészítése meglehetősen nagy szakértelmet igényel, az ázsiai tésztamesterek több éven keresztül gyakorolják. Ettől mi ne ijedjünk meg, ha japán szemmel mérve nem is lesz tökéletes a tésztánk, nagyon nem tudjuk elrontani azt. S hogy mi is kell hozzá: víz, só és finomliszt (soba tészta esetén hajdinaliszt). Egy tálban keverjük össze a lisztet kevés sóval és adjunk hozzá annyi vizet, amennyit felvesz. Dagasszuk legalább 10 percig. Akkor lesz kész, ha elválik az edény falától és egy viszonylag kemény, majdnem gumiállagú tésztát kapunk. Ha ezzel kész vagyunk, lefedve hagyjuk pihenni egy óráig. Végezetül pedig a pihentetés után még egyszer jó alaposan átgyúrjuk, téglalap alakúra nyújtjuk és kevés liszt segítségével többször egymásra hajtogatjuk. Ha ez kész, éles késsel 5-6 mm széles csíkokat vágunk a tésztából és liszttel meghintve félretesszük.
2. Felteszünk vizet forrni egy csipet sóval, s ha felforrt, kifőzzük a tésztát. Friss tészta lévén, ehhez elegendő 6-7 perc.
3. Eközben kevés vajon megpirítjuk a némileg felaprított gombát. Nem kell neki sok idő, 4-5 perc alatt szinte teljesen elkészül. Ekkor adjunk hozzá aprított fokhagymát, szójaszószt, miso pasztát, kevés sót, ha kell (mind a szójaszósz, mind a miso elég sós ugyanis), frissen őrölt borsot, valamint néhány evőkanállal a tészta főzővizéből.
4. Ha elkészültünk, keverjük össze a tésztát a gombával, s szórjuk meg gazdagon aprított korianderrel. Ez a japán receptekben nem szokott szerepelni, de kiválóan illik mellé, s én egyszerűen megőrülök érte.

Akkor elő a pálcikákkal és jó étvágyat mindenkinek ehhez az egyszerű japán tésztaételhez!

Újjászületés, avagy legyen újra kecskehús az asztalon

Elmúltak az ünnepek, vége a kimerítő vizsgáknak és túl vagyok egy kínzó léböjt kúrán is. Ideje hát újra főzni, újra írni. Alig vártam már, hogy újra legyen időm megosztani azt a sok receptet, amik az új év környékén születtek, s ma ezek közül egy olyat fogok megmutatni, ami igen csak közel áll a szívemhez. Na de nem is húzom tovább, térjünk rá a mai alapanyagunkra.

Egyik csoporttársam jóvoltából sok év után végre sikerült hozzájutnom egy jó pár kiló kecskehúshoz, ami valljuk be, igazi ritkaság a magyar piacokon. Ez nagyon fura, de ismerve a mai magyar konyhát, ki lehet jelenteni, hogy a kecskét nem a húsáért tartjuk ma már, hanem csak a tejéért. Talán mert markánsabb íze van, mint egy átlagos húsnak vagy mert nem igazán tudjuk, hogy hogyan is készítsük el. Pedig a magyar konyhában is találhatunk olyan elkészítési módokat, amikhez tökéletesen illik a kecske (pl. pörköltek, raguk), de ha kicsit az ország határain túllépünk, akkor pedig temérdek receptet találhatunk. A bőség zavarából én most egy számunkra is igen könnyen megszerethető, egyszerű, mégis mennyei ízű görögös változatot készítettem el. Ezt az ételt Karácsony másnapján készítettem el, de minden különleges naphoz jól illik. Igazi ünnepi fogás volt, legalábbis a ma tányérunkon nem maradt sok másnapra.

Ez a recept igazán a mediterrán görög tájak és Ciprus konyhájára emlékeztet engem. Talán nem ez a legautentikusabb változat, de én mindig kicsit változtatok az ételeken, úgymond nem ragaszkodom túlzottan az eredeti elkészítési módokhoz. Persze ez nem azt jelenti, hogy kihagynék elhagyhatatlan hozzávalókat, szó sincs erről. Egyszerűen csak a konyhában töltött sok év után, az egyre bővülő kulináris ismeretanyag birtokában, bízom magamban annyira, hogy hozzá merjek nyúlni a receptekhez, s ne vakon kövessem őket. S akkor lássuk, hogy miről is van szó.

Magyar ünnep görög kecskével

Van valami különlegesen szép dolog abban, amikor egy ekkora tál húst raknak elénk. Nem is kell több a boldogsághoz, legalábbis az enyémhez.

Hozzávalók (6 főre)

2 kg kecskehús
1 kg burgonya
0,5 kg sárgarépa
0,5 kg vöröshagyma
20-25 gerezd fokhagyma
néhány ek paradicsompüré
1 citrom leve
friss rozmaring
friss oregánó
babérlevél
fahéj
só, bors
2 dl fehérbor
0,5 liter víz

Elkészítés

Előkészítés: 20 perc
Sütés: 4 óra

1. A kecskehúst lehetőség szerint vágjuk nagyobb darabokra. Azért mondom, hogy lehetőség szerint, mert ha „pörkölthúsként” jutunk hozzá, vagyis előre fel van kockázva, akkor ezt nem tudjuk megtenni, de ez nem probléma, a recept ugyanúgy elkészíthető.

2. Vágjuk nagyobb darabokra a zöldségeket (krumpli, sárgarépa, hagyma, fokhagyma) és rakjuk egy nagyobb sütőedényünkbe (itt jól jöhet egy ritkán használt agyagedény) a hússal együtt. Ne aggódjunk attól, hogy puhák lesznek a zöldségek a 4 óra sütés után, ennek ilyennek kell lennie.

3. Fűszerezzük bátran a húst rozmaringgal, oregánóval, két-három babérlevéllel, sóval, borssal és egy nagy csipet fahéjjal. A zöld fűszereknél lehetőség szerint próbáljunk meg friss alapanyagokkal dolgozni a szárított helyett. (Megjegyzés: ne ijedjünk meg egy nagy csipet fahéjtól se, az oregánó és a fahéj kombinációja egy szintet emel az egész ételen.)

4. Ha jól befűszereztük, akkor néhány evőkanál paradicsompüré hozzáadása után locsoljuk meg egy citrom levével, fehérborral és elegendő mennyiségű vízzel.

5. Fedjük le alufóliával jó szorosan és közepes lángon süssük a kecskét 4 órán keresztül.

6. 2-3 óra elteltével, ha szükséges adjunk hozzá még vizet, majd főzzük addig, amíg omlóssá nem válik a kecske.

7.Ha elkészült egy nagy tálra halmozva, valamilyen salátával tökéletes ünnepi étel kerül az asztalunkra.

Jó étvágyat hozzá!

Amur, egy kínai hal közel a magyarok szívéhez

A ponty egyik kistestvére, mégis sokra vihetné az éttermek konyháin

Ha halakról van szó, akkor mindenki tudja, hogy mi, magyarok hátul kullognak a sorban éves halfogyasztás terén. Pedig többet kellene ennünk, s lenne is mit. Csak valamiért félünk. Talán mind ettünk már rosszul elkészített halat, egy-egy zsírosabb pontyot vagy busát, s emiatt eltántorodtunk a halevéstől, de mégis arra biztatnék mindenkit, hogy ne fosszuk meg magunkat azoktól az isteni ételektől, amiket a magyarországi halakból el lehet készíteni.

Bár viszonylag későn kóstoltam először a ma terítékre kerülő halat, de ki merem jelenteni, hogy az egyik legfinomabb hal, amit ma a halárusoknál kaphatunk. Most gondolom, mindenki a süllőre, a fogasra vagy a harcsára gondol. De ma nem ezekről a halakról lesz szó, hanem az amurról. Egy ázsiai eredetű halról, mely a szovjet időkben jutott el hozzánk, s azóta is a horgászok egyik kedvenc hala maradt. Mivel nekem nincsenek horgászélményeim az amurral kapcsolatban, ma csak egy receptet tudok megosztani itt, amit kifejezetten ennek a halnak a tiszteletére gondoltam ki. Fogyassza mindenki egészséggel eme csodás halat, amit ezúttal kínai módra készítettem el, de merjen mindenki kísérletezni szája íze szerint ezzel a kellemes ízű hallal.

Amur kínai módra

Hozzávalók (3-4 főre)

fejenként 2 szelet amur

pácoláshoz: egy fej vöröshagyma, egy kis darab gyömbér, kevés kínai főzőbor

só

kukoricakeményítő

2-3 evőkanál paradicsomszósz (ha sűrítmény, akkor egy ek is elegendő)

2-3 evőkanál világos szójaszósz

1 tk cukor

1 tk szecsuáni bors

Elkészítés

Előkészítés: 1 óra

Elkészítés kb. 12 perc

1. Pácoljuk be a halat az apróra vágott gyömbérrel, néhány evőkanál főzőborral és egy szeletelt hagymával. 1 órára tegyük hűtőbe.

2. Egy óra elteltével sózzuk be a halszeleteket, forgassuk meg keményítőben, majd süssük ki annyi olajban, hogy legalább félig lepje el a szeleteket.

3. Mindkét oldalon süssük a halat 5-5 percig, de ez mindig attól függ, hogy milyen vastag a halszelet. Ha átsült, tegyük félre a halat.

4. Egy serpenyőben kevés olajon pirítsunk kevés szecsuáni borsot, valamint adjuk hozzá a pácoláshoz használt gyömbért és hagymát. Ha megpirult, adjunk hozzá paradicsomszószt, szójaszószt és egy kevés cukrot.

5. Helyezzük a szószba a halat és mindkét oldalon süssük további egy-egy percig. Ha kész, már tálalhatjuk is valamilyen hozzáillő körettel. Én ezúttal a blogon már megosztott csípős-savanyú krumplisalátával tálaltam.

Jó étvágyat mindenkinek!

Egy bizarr alapanyag útja az asztalunkig

Ami egy kis bocinak jó, talán nekünk is jó lehet...
De nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk.

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen recepttel, bejegyzéssel kéne elkezdenem ezt az új fület, melynek a „járatlan utakon” címet adtam. Némi gondolkodás után arra jöttem, hogy egy szó fejezi ki leginkább azt, hogy mi vitt rá engem arra, hogy olyan ételekkel is kísérletezzek, amik nem a mindennapi konyhánk részei. Ez pedig az ihlet. Valami olyan lelkesedés ez az ételek iránt, ami elindít bennem valamit. Izgatottá válok, ha meglátok valami olyat, amit eddig nem. Ezen a fülön többféle étel fog helyet kapni. Némelyek azért kerültek fel, mert számomra is újdonság volt ezeket kipróbálni, néhány ezek közül elsőre különösen bizarr lehet, néhány pedig egyszerűen azért kapott itt helyet, mert azt gondolom, hogy méltatlanul kerültek le a mindennapi ember étlapjáról. Persze, ha arra gondolunk, hogy hányféle ország, hányféle konyha létezik a világban, akkor sejthető, hogy az ide besorolható ételek száma végtelen. Sok ezek közül azonban olyan alapanyagokat használ, amiket egyszer régen mi is többre becsültünk, mi is többet használtunk, csak valamely oknál fogva, elfelejtettük ezeket.

A marokkói változatot érdemes egy színpompás
 tagine-ben elkészíteni. Feltéve, hogy van
nekünk ilyen otthon.

Legelső posztom ebben a témában, egy igen különleges hozzávalóval foglalkozik. Remélem, hogy felkészült mindenki, mert ez a hozzávaló a tehéntőgy. Valahogy sose gondoltam arra, hogy egyszer tehéntőgyet fogok itthon főzni, de amikor a piacon megláttam egy hentesnél vásárlás közben, egyértelmű volt számomra, hogy ez az a kihívás, amit kerestem. S hogy megálltam-e a helyemet? Fogalmazzunk úgy, hogy vannak olyan ételek, amikből lehet finom ételt készíteni, s vannak olyanok, amikből remekművet lehet készíteni. Ez inkább az előbbi kategóriába esik. Mindenesetre, ez nem azt jelenti, hogy ne érdemelné meg, hogy megírjam ezt a bejegyzést erről a valóban különleges kulináris élményről. Főként, hogy a marokkói stílusban elkészült változat kifejezetten ízletes volt és tökéletes eledel lehet egy hideg téli éjszakán.

Nos, még mielőtt megosztanám a két receptet, amivel próbálkoztam a tehéntőgy elkészítése során, talán azt még érdemes elmondani, hogy ez az alapanyag is csak olyan, mint a többi. Régen még megettük, ma már nem annyira. Néhol félnek tőle, néhol kifejezetten szeretik. Egy biztos, megosztja az embereket, s elsőre talán nem tűnik túl vonzónak egy tőgyből készült étel, mégis vannak olyan régiói ennek a világnak (Latin-Amerika, Észak-Afrika stb.), ahol teljes természetességgel fogyasztják a tehén tőgyét, s nem szörnyülködve néznek erre az általunk teljesen mellőzött alapanyagra. Így tehát, mindenkit bátorítok arra, hogy ha véletlenül hozzájut egy darab tehéntőgyhöz, vagy ki akar próbálni valami újat, akkor ne habozzon. Amiért én mindenképpen azt mondom, hogy megérte kipróbálni az nem is magának a tőgynek az íze vagy állaga, hanem a főzőlé csodás sós, vajas íze. Már csak ezért megérte kísérleteznem. S akkor jöjjön a két recept, egy ragu és egy leves.

Tehéntőgy marokkói módra

Hozzávalók (4 főre):

fél kiló abált tehéntőgy
1 liter abálólé
2 nagy krumpli
2 nagy répa
20 dkg sütőtök
2 dl paradicsomlé vagy két evőkanál paradicsomsűrítmény
kis darab gyömbér
3-4 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
egy csipet sáfrány
1 tk római kömény
1 tk kömény
1 tk cayenne bors
1 tk morzsolt zsálya

Elkészítés

Előkészítés: 4 óra
Főzési idő: 1 óra

1. Első lépésként áztassuk be sós vízbe a tehéntőgyet legalább két órára. Ha letelt a két óra, mossuk át, s két órán keresztül főzzük, vagy amíg majdnem teljesen megpuhul. A főzőlevet tegyük félre.
2. Egy edényben hevítsünk olajat, s pirítsunk meg egy fej hagymát, néhány gerezd aprított fokhagymát, s egy kis darab aprított gyömbért.
3. Kockázzuk fel a megabált tőgyet a zöldségekkel együtt és adjuk hozzá a hagymás-gyömbéres alaphoz.
4. Adjuk hozzá a tőgy abálólevét, a paradicsomlevet, a fűszereket. Sózni csak akkor kell, ha az abálólé nem volt elég sós.
5.Rakjuk be a sütőbe lefedve és 180 fokon egy óra alatt elkészül.

Jó étvágyat ehhez a különleges csemegéhez!


Tehéntőgy thai módra

Hozzávalók (4 főre):

25 dkg előfőzött tehéntőgy
fél liter abálólé
fél liter víz
kis darab gyömbér
2-3 gerezd fokhagyma
1 szál ázsiai citromfű
1 nagy krumpli
20-30 dkg sütőtök
15 dkg aprófejű csiperke
egy evőkanál tamarindsűrítmény
pálmacukor/nádcukor ízlés szerint
3-4 ek halszósz
újhagyma zöldje

Elkészítés

Előkészítés: 4 óra
Elkészítés: 40 perc

1. A marokkói recepthez hasonlóan készítsük elő a tehéntőgyet.
2. Egy lábasban hevítsünk olajat és pirítsuk meg a felaprított gyömbért, fokhagymát és nagyon apróra vágott citromfüvet.
3. Adjuk hozzá a felaprított tehéntőgyet, majd öntsük fel fél liter főzőlével és ugyanannyi vízzel.
4. Adjuk hozzá a felkockázott burgonyát és sütőtököt, majd ízesítsük ízlés szerint tamarindkivonattal, pálmacukorral (cukorral, ha előbbi nincsen), valamint sóval, ha a főzőlé nem elég sós. De vigyázzunk, mert a végén még belekerül az igencsak sós halszósz.
5. Főzzük a levest 30 percig, majd adjuk hozzá a felaprított gombát és főzzük további 5 percig.
6. A legvégén adjunk hozzá halszószt, szórjuk meg egy kevés aprított újhagymával és már tálalhatjuk is.

S akkor még egyszer jó étvágyat mindenkinek!

Magyar csülök spanyol módra

Ez az étel Karácsony előtt, igen csak ad hoc módon született meg. Cocidót, a spanyolok egyik nemzeti ételét szerettem volna főzni a családnak, s majdnem el is készült. Azonban a sors úgy akarta, hogy ne készüljön aznap el ez az étel, így némi változtatással, meghagyva az eredeti jelleget, egy olyan étel sült ki belőle, amit mind a spanyolok, mind a magyarok jóízűen fogyaszthatnak. 

Egyszer talán az eredeti cocido receptjét is megosztom, bár nehéz lenne, hiszen ahány ház, annyi szokás, ahány régió annyi változat, s mint mindig, mindenki a magáéra esküszik. Ezért most nem is próbálkozok a cocido család bemutatására, inkább egy egyszerűbb, kevesebb hozzávalót igénylő „változatot” fogok ma bemutatni, ami még a kicsit konzervatívabb ízlésű emberek tetszését is biztosan elnyeri. Remek étel ez a hidegebb napokra, amik ha idén nem is decemberben köszöntenek ránk, pár héten belül biztosan megérkeznek.

Csülök spanyolosan elkészítve

Egy szelet kenyérrel, pirítóssal és egy pohár vörösborral nem is kívánhatnánk többet.

Hozzávalók (4 főre):

1 csülök (lehet füstölt is, de itt most nem elengedhetetlen)

néhány szem krumpli

néhány szál sárgarépa, pasztinák vagy bármilyen gyökérzöldség vegyesen

40 dkg előfőzött csicseriborsó

egy kis darab póréhagyma

néhány ek paradicsompüré

3-4 gerezd fokhagyma

babérlevél

só, bors

néhány ek olívaolaj

Elkészítés

Előkészítés: 1,5-2 óra

Főzés: 1 óra

1. Főzzük elő a csülköt. Én úgy szeretem, ha egészen puha, omlós a hús, ezért egy kicsit tovább főztem, de ki hogy szereti. A lényeg, hogy vegyük figyelembe a csülök méretét, s úgy főzzük készre.

2. Ha elkészül a csülök, vágjuk apró darabokra.

3. Vagy a főzőlét vagy egy liter vizet rakjunk vissza egy nagy edényben forrni. Adjuk a forrásban lévő vízhez a felkockázott krumplit és gyökérzöldségeket, a csicseriborsót, valamint a póréhagymát. Ízesítsük ízlés szerint sóval, borssal, babérlevéllel, paradicsompürével. Végezetül pedig adjunk hozzá néhány evőkanál extra szűz olívaolajat.

4. Főzzük készre, majd sült kolbásszal, véres vagy májas hurkával tálaljuk.

Nem egy diétás étel, de isteni finom! Jó étvágyat hozzá!

A mexikói salsa világa

Talán mára már eljutottunk oda, hogy ha meghalljuk azt a szót, hogy salsa, akkor nem a táncra gondolunk kizárólag, hanem már a spanyol és latin-amerikai ételekhez is kapcsolni tudjuk valamelyest. Gyakorlatilag kivétel nélkül minden cikk úgy kezdődik, hogy a salsa jelentése szósz, azonban szerintem ez nem egy jó fordítás, mert számos, nálunk inkább salátának mondható étel is a salsák között kapott helyett.

A barátaimnak kétféle salsát készítettem a mexikói est alkalmával, melyeket a már nálunk is egyre népszerűbb kukoricalisztből készült nachos mellé fogyasztottunk. Ha pontos akarok lenni, akkor igazából hármat készítettem, mint az a képen is látható, de a harmadik igazából csak tejföl, limelé, zúzott fokhagyma, aprított korianderzöld és egy kevés jalapeño keveréke. Bár most, hogy így leírtam, egészen összefutott a nyál a számban, úgyhogy talán nem kell ezt az egyszerű mártogatóst lebecsülnöm :)

Balra fenn: pico de gallo, lent középen: salsa chipotle, jobbra fenn: a már említett felturbózott tejföl

Pico de gallo

Hozzávalók:

4-5 db nagyobb húsos paradicsom

2 db közepes lilahagyma

aprított korianderzöld

1 db lime leve

3 gerezd fokhagyma

só

aprított jalapeño, ízlés szerint

ecet

Elkészítés:

1. Kockázzuk fel a paradicsomokat és aprítsuk fel a lilahagymát.
2. Egy nagyobb tálban keverjük össze a többi hozzávalóval: a korianderzölddel, a zúzott fokhagymával, az aprított csilivel, sóval. Facsarjuk rá egy lime levét, és adjunk még hozzá néhány evőkanál balzsamecetet vagy más ecetet és esetleg egy gondolatnyi olívaolajjal is gazdagíthatjuk a salsánkat.

Salsa chipotle

Hozzávalók:

3 db nagyobb paradicsom
jalapeño ízlés szerint (a chipotle a füstös, szárított jalapeño)
néhány gerezd fokhagyma
1 db közepes hagyma
1 tk cukor
aprított korianderzöld
1 kk fahéj
1 tk friss oregánó
1 lime leve
bors, só

Elkészítés:

1. Mivel a csiliszószok alapja általában a paradicsom, ezért kezdjük a paradicsomok felaprításával. Ha vizes a paradicsomunk, akkor főzéssel később elpárologtatható belőle a felesleges nedvesség, de alapvetően ezt a szószt nem szükséges főzni.
2. Adjuk hozzá a felaprított hagymát és a fűszereket, hagyjuk állni a hűtőben és már kész is ez a pikáns csiliszósz.

A mexikói ételek közül pedig már csak a csokoládés csirke maradt, azonban arra még egy napot legalább várnotok kell, ugyanis most mennem kell tanulni, vár rám még egy mesterszakos felvételi. Remélem már ezek az ételek is elnyerték a tetszéseteket, és esetleg a szilveszteri harapnivalók között is helyet kapnak a mexikói ételek ezentúl.

Jó éjszakát!

Mexikói húsgolyócskák guacamole mártogatóval

Az első két recept, amivel a mexikói harapnivalók sorát megnyitom, egy roppant egyszerű ételkombináció, mégis ezzel lehet talán a leginkább megnyerni a bizalmatlanokat magunknak. Nem is csoda, hogy gyakorlatilag ez fogyott el legelőször az ételek közül, de nem is baj, hiszen ez volt a legnagyobb dicséret számomra, nézni, hogy a barátaim milyen jó étvággyal próbálgatják ezeket az újdonságokat.

A mexikói húsgolyó részben saját találmány, talán nem is létezik hasonló náluk, de én mindenképpen ki akartam próbálni, hogy egy húsgolyó esetében is működik-e a hamisítatlan mexikói ízkombináció, a fahéj és az oregánó együttese. Mint azt már említettem, megérte egy kicsit kreatívnak lenni. Hideg guacamole mellé fogyasztva pedig egyenesen páratlan.

Mexikói húsgolyók - Albondigas mexicanas

Pikáns mexikói húsgolyók guacamole-val, melyet néhány karika kellemesen csípős jalapeño paprika és friss koriander díszít

Hozzávalók:

fél kiló darált hús
1 db hagyma felaprítva
2 ek zsemlemorzsa (+ zsemlemorzsa a panírhoz)
aprított friss korianderzöld
aprított friss oregánó
1 tk őrölt kömény
1 kk fahéj
1 tojás
aprított csili ízlés szerint
só

Elkészítés:

1. A fenn említett hozzávalókat keverjük jó alaposan össze, fűszerezzük ízlésünk szerint. A darált húsos keverékeket mindig érdemes megkóstolni nyersen is, hogy van-e elég karaktere az ételnek, így tegyük mi is ezt.
2. A keverékből formázzunk apró golyókat és forgassuk meg őket gyengéden zsemlemorzsában.
3. A húsgolyókat forró olajban süssük ki 5-6 perc alatt és valamilyen szósszal már tálalható is.

Guacamole - a híres mexikói avokádókrém

Hozzávalók:

2 db érett avokádó
1 db finomra aprított lilahagyma
2-3 szem aprított paradicsom
1 kisebb lime leve
aprított korianderzöld
aprított csili ízlés szerint
só

Elkészítés:

1. Az avokádókat kettévágjuk, kikanalazzuk a gyümölcsök húsát és egy villával egy-két mozdulattal összetörjük. Hagyhatjuk kicsit darabosan vagy egészen simára is keverhetjük, ki hogy szereti.
2. Keverjük hozzá az összes többi hozzávalót, ízlés szerint adjunk hozzá jalapeño-t vagy serrano csilit és már kész is van ez a rendkívül egyszerű pikáns mártogatós.