Elmúltak az ünnepek, vége a kimerítő vizsgáknak és túl vagyok egy kínzó léböjt kúrán is. Ideje hát újra főzni, újra írni. Alig vártam már, hogy újra legyen időm megosztani azt a sok receptet, amik az új év környékén születtek, s ma ezek közül egy olyat fogok megmutatni, ami igen csak közel áll a szívemhez. Na de nem is húzom tovább, térjünk rá a mai alapanyagunkra.
Egyik csoporttársam jóvoltából sok év után végre sikerült hozzájutnom egy jó pár kiló kecskehúshoz, ami valljuk be, igazi ritkaság a magyar piacokon. Ez nagyon fura, de ismerve a mai magyar konyhát, ki lehet jelenteni, hogy a kecskét nem a húsáért tartjuk ma már, hanem csak a tejéért. Talán mert markánsabb íze van, mint egy átlagos húsnak vagy mert nem igazán tudjuk, hogy hogyan is készítsük el. Pedig a magyar konyhában is találhatunk olyan elkészítési módokat, amikhez tökéletesen illik a kecske (pl. pörköltek, raguk), de ha kicsit az ország határain túllépünk, akkor pedig temérdek receptet találhatunk. A bőség zavarából én most egy számunkra is igen könnyen megszerethető, egyszerű, mégis mennyei ízű görögös változatot készítettem el. Ezt az ételt Karácsony másnapján készítettem el, de minden különleges naphoz jól illik. Igazi ünnepi fogás volt, legalábbis a ma tányérunkon nem maradt sok másnapra.
Ez a recept igazán a mediterrán görög tájak és Ciprus konyhájára emlékeztet engem. Talán nem ez a legautentikusabb változat, de én mindig kicsit változtatok az ételeken, úgymond nem ragaszkodom túlzottan az eredeti elkészítési módokhoz. Persze ez nem azt jelenti, hogy kihagynék elhagyhatatlan hozzávalókat, szó sincs erről. Egyszerűen csak a konyhában töltött sok év után, az egyre bővülő kulináris ismeretanyag birtokában, bízom magamban annyira, hogy hozzá merjek nyúlni a receptekhez, s ne vakon kövessem őket. S akkor lássuk, hogy miről is van szó.
Magyar ünnep görög kecskével
 |
| Van valami különlegesen szép dolog abban, amikor egy ekkora tál húst raknak elénk. Nem is kell több a boldogsághoz, legalábbis az enyémhez. |
Hozzávalók (6 főre)
2 kg kecskehús
1 kg burgonya
0,5 kg sárgarépa
0,5 kg vöröshagyma
20-25 gerezd fokhagyma
néhány ek paradicsompüré
1 citrom leve
friss rozmaring
friss oregánó
babérlevél
fahéj
só, bors
2 dl fehérbor
0,5 liter víz
Elkészítés
Előkészítés: 20 perc
Sütés: 4 óra
1. A kecskehúst lehetőség szerint vágjuk nagyobb darabokra. Azért mondom, hogy lehetőség szerint, mert ha „pörkölthúsként” jutunk hozzá, vagyis előre fel van kockázva, akkor ezt nem tudjuk megtenni, de ez nem probléma, a recept ugyanúgy elkészíthető.
2. Vágjuk nagyobb darabokra a zöldségeket (krumpli, sárgarépa, hagyma, fokhagyma) és rakjuk egy nagyobb sütőedényünkbe (itt jól jöhet egy ritkán használt agyagedény) a hússal együtt. Ne aggódjunk attól, hogy puhák lesznek a zöldségek a 4 óra sütés után, ennek ilyennek kell lennie.
3. Fűszerezzük bátran a húst rozmaringgal, oregánóval, két-három babérlevéllel, sóval, borssal és egy nagy csipet fahéjjal. A zöld fűszereknél lehetőség szerint próbáljunk meg friss alapanyagokkal dolgozni a szárított helyett. (Megjegyzés: ne ijedjünk meg egy nagy csipet fahéjtól se, az oregánó és a fahéj kombinációja egy szintet emel az egész ételen.)
4. Ha jól befűszereztük, akkor néhány evőkanál paradicsompüré hozzáadása után locsoljuk meg egy citrom levével, fehérborral és elegendő mennyiségű vízzel.
5. Fedjük le alufóliával jó szorosan és közepes lángon süssük a kecskét 4 órán keresztül.
6. 2-3 óra elteltével, ha szükséges adjunk hozzá még vizet, majd főzzük addig, amíg omlóssá nem válik a kecske.
7.Ha elkészült egy nagy tálra halmozva, valamilyen salátával tökéletes ünnepi étel kerül az asztalunkra.
Jó étvágyat hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése