Már nem is tudom, pontosan honnan jött az ötlet, hogy mexikói vacsorát tartsak a barátaimnak, talán onnan, hogy mindig is megszállottja voltam a csípős ételeknek. Az utóbbi időben már nálunk is egész sok fajta csili-paprikát lehet kapni frissen és szárítva és mindig kerestem az alkalmat, hogy egyszer felhasználhassam őket nagyobb mennyiségben is. Eredetileg az alapgondolat az volt, hogy rendezzünk csilievő versenyt, aztán időközben rá kellett ébrednünk, hogy nagyobb fába vágtuk a fejszénket, mint gondoltuk. Az általam vásárolt csilik közül egyes darabok ugyanis komoly bátorságot igényeltek, s ahogy haladtunk az egyre erősebbek felé, úgy fogyott szép lassan a lelkesedésünk, s úgy kértünk egyre kisebb darabokat belőlük. Három csili fajta került aznap terítékre, tudom nem mindegyik része a mexikói konyhának, de ezeket nem is azért választottam még. A csilikről még annyit, hogy mindenképp legyen a közelben tej vagy joghurt, szükségünk lesz rá, ha nyersen próbáljuk meg őket elfogyasztani.
 |
| Aznap ezek a csilik kerültek az asztalunkra: a ropogós, húsos, zöld színű jalapeño, az égetően csípős, pici tűzpiros és zöld thai csilik, valamint mind közül a legcsípősebb, a kis narancsos-pirosas habanero paprika. |
Természetesen tudtam, hogy senki sem fogadná el a meghívást, ha csak arról szólna a vendégség, hogy hogyan legyünk rosszul az embert próbáló paprikáktól, ezért egy menüt is alkottam mellé, amit mindazoknak ajánlok, akik egyszerű, könnyű ételekkel szeretnék meglepni barátaikat. A mexikói konyháról sokan azt gondolják, hogy ismerik, de valójában a világban elterjedt mexikói ételek sokkal inkább a Tex-Mex konyha jellegzetes fogásai, mintsem a hagyományos közép-amerikai ország autentikus ékkövei. Itt szeretném leszögezni, hogy én sem vagyok a mexikói konyha ismerője, még sok pótolnivalóm van ezen a téren, de azt gondolom, hogy kellő utánajárással mindig találhatunk autentikus forrásokat az interneten. Én, amikor egy új konyhával ismerkedem, akkor általában az adott ország nyelvén keresek információkat. Persze ez nem mindig megoldható, de mivel beszélek spanyolul, így számos weboldalt, portált és videót tudtam átnézni, mire összeállt bennem a kép, hogy mit is fogok csinálni. A receptek, amiket ma meg fogok veletek osztani részben teljesen autentikusak, részben kicsit a saját ízlésemre lettek formálva. Egy kivételt kell, hogy megemlítsek, a Mole Negro-nak, a mexikóiak híres csokoládés csiliszószának elkészítésekor néhány változtatást kellett eszközölnöm, ugyanis igen drága lett volna, ha azokat a ritka szárított csiliket be kellett volna szereznem, amik eredetileg kellenek az ételhez. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a végeredmény így is meglepően pikánsra sikeredett, s a kezdetben bátortalanok tányérja is üresen került a mosogatóba végül. Nos akkor lássuk a mexikói recepteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése