 |
| Ha valaki nem szerette eddig a borokat, ennyi palacknak biztos nem tud ellenállni. |
Minden út egy lépéssel kezdődik, tartja a mondás.
Remélhetőleg, oldalam új füle nem csak egy lépésből, hanem annál sokkal többől
fog állni. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal, egyetemi barátaimmal közösen
elmentünk egy borestre, ahol a napi fáradtságunkat kipihenve kellemesen
elborozgattunk néhány órát. Ekkor született meg az ötlet, hogy csináljunk egy
saját kis amatőr borklubbot, aminek a keretében jobban megismerhetjük kis országunk
borait. Közös bennünk, hogy szeretjük a bort inni, még inkább szeretjük a
magyar bort, szeretnénk érteni hozzá, s amellett, hogy meg van bennünk az
elhivatottság, kellő komolytalansággal is rendelkezünk, hogy ezeket az amatőr
borkóstolókat kellemes hangulatban töltsük el.
Bár ritkán látni olyan gasztroblogokat, ahol borokról is
írnak a bloggerek, én azt hiszem, ebben semmi különös nincs. Ha valaki szeret
enni, akkor a bor szeretete jön vele együtt. Én kisgyerekkorom óta ismerkedem a
borokkal, s jó pár éve annak, hogy elhatároztam, ha tehetem, akkor csak jó bort
fogok inni. Persze kisgyerekként, még csak a nyelvem hegyét dugtam a pohárba,
mikor édesapámmal borospincéket látogattunk. Kíváncsian szagolgattam a poharakba,
s próbáltam találgatni, hogy milyen jegyeket is hordoz magában a bor. Akkor
még semmiképp se sejtettem, hogy a bor iránti szeretetem ilyen meghatározó lesz
az életemben, mint amilyen ma. Azt hiszem, vannak olyan emberek, akik a sört
szeretik, vannak, akik a bort, vannak, akik pedig mindkettőt. Nos, én is ez
utóbbi vagyok, mégis valami olyan erős kötődés köt bizonyos borfajtákhoz, hogy
ha választanom kéne, akkor nálam a borok felé dőlne a mérleg.
Mindennek köszönhetően, reményeim szerint kis társaságunk
rendszeresen össze tud majd ülni, hogy finomabbnál finomabb borokat
kóstolhasson. S remélhetőleg eddig tudásunkat gyarapítva amatőr borszakértőkké
nőhetjük ki magunkat idővel. Ehhez nem kell mást tenni, mint kóstolni, kóstolni
és kóstolni. Talán elsőre úgy tűnhet, hogy az összeg, amit egy üveg borra szánunk, a 2-3-4000 ezer forint sok egy palackért, de én úgy vagyok vele, hogy inkább keveset, de akkor jót. Tegyünk félre
némi pénzt, s akkor olyan ízekkel és illatokkal áraszthatjuk el magunkat, amit
egy 500 ft-os bortól nem igazán kaphatunk meg. Legyen szó beszélgetős estékről,
vacsorákról, családi ebédekről vagy akár lelkes amatőrök borkóstolóiról,
garantálom, hogy az első korty után félrerakjuk a számlát, s hagyjuk, hogy
megbabonázzon minket az emberi kultúra egyik legcsodásabb itala.
S akkor elérkeztünk az első tételsorhoz. Hogy miért is ezzel
kezdtünk? Nincs indok rá, viszonylag keveset iszunk belőle, ritkán találjuk meg
a sarki boltban, viszont annál izgalmasabb borokat lehet belőle készíteni. Ez
nem más, mint a szürkebarát. Manapság már sok kiváló borportál létezik, ahol jól
összefoglalják az egyes borok jellemzőit, így nekem mindössze annyi a célom
ezekkel a bejegyzésekkel, hogy egy rövid általános jellemzést adjak az egyes
bortípusokról, bemutassam röviden azokat a tételeket, amiket együtt kóstoltunk,
s megosszam azokat a gondolatokat a borokról, melyeket felvetettünk, miközben
kortyolgattuk azokat. Úgyhogy jöjjenek is az információk és az általunk megkóstolt
borok.
Szürkebarát
Komoly történelemmel bíró borszőlő, melyet már a középkor
óta fogyasztanak Európaszerte. Nálunk is elterjedt nevei még a Pinot Gris,
valamint a Pinot Grigio, melyből jól láthatjuk, hogy más borszőlőkkel is
kapcsolatban van genetikailag, úgy mint a Pinot Noir-ral vagy a Pinot
Blanc-cal. Francia neve, a Pinot Gris árulkodik a szőlőről, a pinot jelentése
ugyanis toboz, ez utal a szőlőfürt alakjára, a gris jelentés pedig szürke, ez utal a
szőlőszemek szürkés-lilás árnyalatára. Magyar nevét pedig azokról a ciszterci
szerzetesekről kapta, akik meghonosították a fajtát Magyarországon a 14.
században.
Elkészítésének módja szerint alapvetően két különböző szürkebarát típust különböztetünk meg. Az egyik az elzászi, fűszeresebb, gyümölcsösebb
jellegű változat, melyet a hosszabb érlelésnek és a maradékcukornak köszönhet,
a másik pedig az olasz stílusú szürkebarát, melyet inkább a savak határoznak meg,
s inkább a citrusosabb aromák, s a magasabb alkoholfok jellemez. Elsődlegesen
aperitifnek, fehér húsok mellé, halak és tenger gyümölcsei mellé kiváló
párosítás, de magában is jól fogyasztható. Savszerkezete és cukortalma miatt
hosszabb érlelést, türelmet igényel, de ezt meg is hálálja íz- és
illatvilágában, így egy borospincében nem ritkák a 6-8 éves tételek sem
szürkebarátból.
Na de akkor lássuk, hogy mit gondolt az este borairól hat
amatőr, de annál lelkesebb borivó. Mivel nem vagyunk szakszerű borkóstolók, így
nem fogok az egyes tételek savszerkezetéről, érettségi fokairól és hasonlókról
írni, hiszen nem is tudnék. De nem is ez a célom, erre ott vannak a profi
borokkal kapcsolatos honlapok, én egyszerűen csak a mi élményeinket
szeretném megosztani, amit ezek az italok nyújtottak nekünk. Első borkóstolónk
folyamán az alábbi tételeket kóstoltam:
Figula – Pinot Gris 2012
Szecskő Tamás – Szürkebarát 2011
Santa Margherita – Pinot Grigio 2012
Jásdi – Lőczedombi Szürkebarát 2010
Béla és Bandi – Pinot Gris 2012
Amit elsőként elmondhatok, hogy mind a hatunkra igaz, hogy
ritkán iszunk szürkebarátot, ugyanis, mint ahogy már említettem, nem igazán találkozni vele egy átlag
boltban. Nem tartozik a népszerűbb fajták közé, nem úgy mint külföldön. Így
kihívást jelentett számunkra, hogy kapaszkodókat találjunk, hogy valahova tenni
tudjuk eddigi borokról alkotott elképzeléseinkben ezt a szokatlanabb ízvilágot.
Az este folyamán a fenti 5 bort kóstoltuk meg, melyek igen nagy változatosságot
mutattak. Kóstoltunk a fűszeresebb elzászi típusú szürkebarátokból és terítékre
kerültek az olasz típusú fiatalosabb, könnyedebb borok is.
- Színeiben a Figula rózsaszínes, hagymahéj-színű borától a zöldes, szalmasárga színekig többféle árnyalatot láthattunk poharainkban, ez nagy plusz pontot jelentett számunkra.
- Ami az illatait illeti, nehezen birkóztunk meg a szürkebaráttal. Sokszor kissé bizonytalan, kevésbé karakteres illatjegyeket véltünk csak felfedezni, nem voltak katartikus ráeszméléseink. Mindazonáltal ez nem jelenti, hogy csalódnunk kellett volna a borokban, egyszerűen csak lehet, hogy más karakterű borokhoz vagyunk szokva. Azonban még a bizonytalanságok ellenére is fedeztünk fel sokféle illatot, ami között voltak minerális, esőáztatta földre emlékeztető illatok, voltak gyümölcsös illatok, legfőként alma, barack és néhány trópusi gyümölcs, mint a mangó vagy a banán, valamint felfedeztünk benne még vegetális, szénára, kamillára, csalánra jellemző illatjegyeket is.
- Ízében szintén nagy változatosságra leltünk, az almás-lime-os friss ízektől kezdve, egészen az aszalt gyümölcsös, birsalmadzsemre emlékeztető, sós, diós, szegfűszeges ízekig sokféle jeggyel találkoztunk.
Összességében kifejezetten élvezetes volt olyan borokat
kóstolni, amiket viszonylag ritkán van alkalmunk. Ízekben, illatokban gazdag,
de kissé zárkózott, nem annyira tolakodó bornak ismertük meg a szürkebarátot,
ami sokféle arcot tud magáról mutatni. Szinte teljes egyetértés volt azzal
kapcsolatban, hogy legszívesebben a Jásdi-féle fűszeresebb, elzászi típusú
szürkebarát és a Béla és Bandi pincészet fiatalosabb, játékosabb borai voltak
azok, amikért bármikor újra fizetnénk. S bár a borok mellé csak borkorcsolyák
kerültek asztalunkra, kitűnően illett volna grillezett garnéla, kagyló, hal vagy már fehér húsú ételek a borok mellé. Fűszeres jegyei jól kiegészítenének egy fűszeresebb
könnyed fogást, de aperitifként, beszélgetéshez is nagyon jó volt.
Kóstolásra fel, boros poharakat elő! Szeressünk együtt jó
borokat inni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése