2014. április 5., szombat

Terápia mesterfokon – ismerkedés a Cajun konyhával


Azt hiszem, mindenki számára ismerős az a pillanat, amikor a hétköznapi fáradalmak után már alig bírunk megmozdulni. Nincs erőnk beszélgetni, nincs erőnk kimozdulni, úgy érezzük, nem érjük magunkat utol soha és csak egy helyben toporgunk. Ezek olyan helyzetek, amiktől könnyedén kiéghetünk, s azt érezhetjük, hogy már az emberi kapcsolataink kárára mehet a saját kimerültségünk. Ilyenkor kell találni valamit, ami újra életet lehelhet belénk, s ennek én egy hozzám közel álló formáját választottam, a közös főzést. Barátokkal, de legfőképp párunkkal, olyan közös programban vehetünk részt, ahol együtt alkotunk valamit (jó esetben valami finomat), ahol egymást segítjük. Különös módja ez az emberi interakciónak, mégis valami olyan komfortérzetet nyújt az embernek, olyan pluszt ad hozzá a kapcsolatainkhoz, amit megéri rendszeresen beiktatni az életünkbe. Egy ilyen fáradt hétvégi napon készült ez az étel is, melyben minden megvan, ami egy kiadós, finom ebédhez kellhet. Igazi lélekmelengető fogás ez, a cajun konyha egyik remeke. Na de mi is az a cajun konyha?

Ahhoz, hogy valami képet kapjunk a cajun konyháról, három különféle stílust kell elkülönítenünk, mely mind egyszerre jellemzi az afro-amerikai, karibi térség egy részeinek konyháit. Ezek pedig a soul food, a cajun és a creole konyha. Ezek közül elsőnek a soul foodot lehet legjobban elkülöníteni, ugyanis az az Egyesült Államok főként déli részén élő rabszolgák leszármazottai által őrzött afro-amerikai kulináris örökségek összessége. A soul food ételek általában a ritkábban használt, hagyományosan ott maradéknak tekintett húsokkal (ököruszály, csülök stb.) dolgoznak, s szénhidrátban, kalóriában mondhatni igen gazdagok. Ezek közé a fogások közé tartozik a mindenki által ismert sült csirkeszárny, az édesburgonyás, okrás ételek, a savanyított disznóláb és még sok más egyébként igen finom étel.

Mindezektől az ízektől viszont egy elsőre nem túl határozott, de némi tanulmányozás után jól behatárolható módon elkülöníthetjük a creole és cajun konyhát. Ezek úgymond egymás változatai, melyek a gyarmati időszak minden konyháját magukba ötvözték. Spanyol, francia, karibi, afroamerikai ízek kifinomult fúziói ezek a konyhák. Azt mondják, hogy köztük a különbség nem az ételekben rejlik igazán (például mindkét konyha alapja a hagyma, zöldpaprika és zellerszár szent hármasa), hanem az emberekben, akik készítik. Egyszerű lenne azt mondani, hogy a creole konyha a cajun konyha egy szofisztikáltabb változata, azonban azt kell e mögött látni, hogy ez azért van, mert a creole konyhát vivő háztartások régen magasabb társadalmi rangot betöltő emberek leszármazottai. Ez keveredett aztán afrikai, karibi, európai és helyi konyhákkal, de mindig megőrizte gazdagabb jellegét, melynek köszönhetően sok olyan alapanyagot, elkészítési módot használ a creole konyha, ami elképzelhetetlen egy cajun konyhában.

S akkor még mielőtt túlságosan belemennék ennek a három konyhának a mélyebb elemzésébe, amit egyébként mindenkinek csak ajánlani tudok, lássuk, hogy mi is lesz a mai recept. Ehhez a mai ételhez az egyik kedvenc alapanyagomat használtuk párommal, ez pedig az okra. A magyarok közül kevesen ismerik, pedig kiváló zöldségalapanyag. Szerves részét képezi az indiai, afrikai, arab, karibi és a fenn említett három konyhának is. Nehezen lehet sajnos beszerezni, de indiai, arab élelmiszerboltokban általában kapható frissen, fagyasztva vagy esetleg konzervben, úgyhogy ezeken a helyeken keressük. Az étel pedig, amit elkészítettünk az a gumbo. Hálás étel ez, mivel mindenki úgy készítheti, ahogy akarja, ízlése szerint változtathat rajta. Mi egy csirkés-garnélás változatot főztünk, s elég, ha annyit mondok, nem maradt túl sok minden a tányérunkon, maximum egy-két babérlevél. Viszont be is kell vallanom valamit. A gumbo mellé ugyanis nem autentikus köret került, inkább annak egy karibias jellegű változata. Alapból a „rice and peas” köret úgy adná magát köretként, de mivel nem volt itthon a zenekar által világhíressé tett „black-eyed peas”, s most valami mást kívántunk, ezért egy kókuszos-babos rizsköret készült mellé. Nem vont le semmit az ételből, úgyhogy bárkinek merem javasolni ezt az elsőre bizarrnak hangzó párosítást. Na de akkor lássuk a recepteket!

Gumbo, ahogy mi készítjük

Hozzávalók (5-6 főre)

60 dkg csirkemell
20 dkg nagyobb garnéla
40 dkg okra
2 db kaliforniai paprika
2 fej hagyma
1 egész szárzeller
roux-hoz: 4 ek liszt és térfogatra kb. feleannyi olaj (liszttől függően)
3-4 babérlevél
friss kakukkfű
1 púpozott ek cajun vagy creole fűszerkeverék (készíthetünk saját szájízünknek megfelelő keveréket, pirospaprikából, kakukkfűből, római köményből, chiliből, borsból, köményből, fokhagymából vagy ezek bármilyen kombinációjából más fűszerek kiegészítésével vagy egyesek kihagyásával)
cayenne bors
chilipaprika (ízlés szerint)
fél szál csípős kolbász (akár elhagyható)
1 liter alaplé (csirke vagy marha)
1 ek cukor
4-5 gerezd fokhagyma

Elkészítés

Előkészítés: 15 perc
Főzés: 1 óra
  1. A gumbo főzésének első lépése a roux elkészítése. Eddig erről nem esett szó, de nem egy nagy ördöngösség. Egyszerűen annyit kell tennünk, hogy edényben felforrósítjuk az olajat és hozzáadjuk a lisztet. Egyesek azt mondják, hogy a mennyiséget úgy kell megválasztani, hogy térfogatra ugyanannyi legyen a liszt és a víz, én viszont egy kicsit kevesebb olajjal szeretem, hogy sűrűbb legyen a roux. Mindenesetre, kevés olajjal sohasem ússzuk meg ezt az ételt, ne is próbálkozzunk. A roux lényege, hogy közepes lángon, folyamatosan kevergessük, nehogy megégjen. Körülbelül 10 percig kell folyamatosan kevernünk, hogy egy sötét csokoládébarna színű alapot kapjunk. Egyszerű, de tényleg figyeljünk arra, hogy ne égjen meg, mert akkor kezdhetjük elölről az egészet.
  2. Az elkészült rouxhoz adjuk hozzá az apróra kockázott zeller, paprika, hagyma hármasát és jó alaposan keverjük össze.
  3. Néhány perc kevergetés után adjuk hozzá az előzőleg megpirított csirkemell csíkokat, a felkockázott okrát, és valamennyi fűszert (babérlevelet, cajun fűszerkeveréket, cayenne borsot, chili paprikát, sót, cukrot, kakukkfüvet, az aprított fokhagymát, az aprított kolbászt). Végül pedig öntsük fel 1 liter alaplével.
  4. Főzzük 35-40 percig a gumbot, amíg össze nem érnek az ízek, s kicsit be nem sűrűsödik az étel. Az utolsó 5 percben adjuk hozzá a garnélarákot és főzzük készre.
Kókuszos-babos rizs

Hozzávalók

250 gr rizs
250 gr vörösbab
1 fej hagyma
kis darab gyömbér
fél liter csirkealaplé
3 ek kókuszreszelék
friss kakukkfű

Elkészítés: 20 perc
  1. Kevés olajon pirítsuk meg a felaprított hagymát és gyömbért.
  2. Adjuk hozzá a rizst és a többi hozzávalót. Öntsük fel az alaplével, s főzzük 15 percig, amíg a rizs el nem készül. Ha pedig elkészült, tálalhatunk és neki is láthatunk az ételnek!
Jó étvágyat! Befejezésként pedig itt egy kép egy tál kanelbullarról, a svédek híres fahéjas tekercséről, amit ezúttal mi mindenféle formára hajtogattunk, s még kakaós változatban is elkészítettünk. Mivel ennek a receptje már sok helyen fenn van, így csak egy kép erejéig emlékezem meg rá. A következő posztig szép hétvégét mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése