Minek egy ezredik gasztroblog?

Amikor eszembe ötlött az a gondolat, hogy gasztroblogot szeretnék írni egy évvel ezelőtt, mindenki ugyanazt kérdezte tőlem: „De mitől lesz az más, mint a többi háromszáz blog?” Én erre csak ennyit mondtam: „Mert én fogom írni.” Tudom, ez elég beképzeltnek hangzik így elsőre, de azt gondolom, azok, akik ismernek, talán úgy írnának körül, mint valaki, aki nem igazán hajlandó a normáknak megfelelően gondolkodni. Én inkább szeretek mindent egy kicsit a saját ízlésemre formálni, aszerint csinálni. De én se voltam ám mindig ilyen. Egy átlagos családban nevelkedtem fel Budapest külvárosában, s amikor betöltöttem a 14-et, szinte villámcsapásszerűen elkezdtem lázadni a hétköznapiasság, az átlagosság korlátai ellen, melyek az embert egy fullasztóan kis térbe zárják be. A középiskola nem volt könnyű számomra, harcolnom kellett a saját magammal szemben érzett negatív érzésekkel, belülről pedig szinte szétfeszített az állandó vágy, hogy valahogy megváltoztassam a környezetem és kihassak a világban folyó változásokra. Ezek alatt az évek alatt olyan forradalmi gondolatok megszállottja lettem, amelyek még a mai napig sem lettek általánosak kis hazánkban. Most, 9 évvel később, mikor már sok mindenen átmentem, sok olyan kérdésre kellett megtalálnom magamban a választ, amire egy átlag tinédzsernek soha, itt vagyok, készen állok rá, hogy megváltoztassam a világot, vagy legalábbis annak egy kis részét.

És miért ételek? Egyszer egy nagyon közeli barátom azt mondta nekem, hogy én úgy gondolok az ételre, mint a szeretetre. Az elmúlt években vele együtt fedeztem fel a kulináris világ rejtett ékköveit itthon és határainkon túl. Kezdetben azonban nem volt ilyen egyszerű. Soha sem volt igazán válogatós, de ritkán evett zöldségeket és ritkán kóstolt meg új ételeket. Én mindig erőlködtem, hogy kóstolja meg ezt meg azt, s eleinte nyilván azt érezhette, hogy önkéntelenül is, de meg akarom őt változtatni. De egy idő után elkezdte élvezni a gasztronómiai csodák táján tett utazásomat, élvezte, hogy néha főzök neki, mikor találkoztunk, s legvégül megértette, amit én sem tudtam magamnak kimondani. Az étel számomra egyenlő a szeretettel.  Imádok főzni a családomnak, a barátaimnak, szeretek megkóstolni mindent, de tényleg szó szerint mindent. Imádok ételekről beszélgetni, írni, tulajdonképpen mindent szeretek, ami ételekkel kapcsolatos. De!!! Sajnos nem minden tér és idő szolgál tökéletes környezetéül egy ilyen végletekig kiéhezett, új dolgokra szomjazó lendület számára.

Amikor Magyarországra gondolok, akkor az első dolog, ami eszembe jut, hogy ezt az országot valahogy fel kell dobni. Felfrissülésre vágyik az ország és a benne élő emberek. Habár van már egy vékony rétege a társadalomnak, akik már észrevették, hogy mennyire hátul kullogunk a multi-kulti sorában, amikor arról gondolkodunk, hogy ma hol ebédeljünk. S különben is, az igény még csak az úgy nevezett fine-dining területén jelentkezik leginkább, a mindennapi étkezés még igen csak szűk keretek között mozog. Magyarországnak egy gasztronómiai forradalomra van szüksége, amely megtanít minket, hogy hogyan élvezzük a világ különböző tájainak ételeit, akár saját konyhánkban is. Ha Bécsbe utazunk például, ami mindössze 243 km-re van Budapesttől, egyből megértjük, hogy mekkora a különbség. Hatalmas!!! A piacokon válogathatunk a friss halak, a tenger gyümölcsei, a különféle egzotikus gyümölcsök és zöldségek közül. Ez nem azt jelenti, hogy az osztrákok nem becsülik a hagyományaikat. Nem erről van szó, ez csupán annyit jelent, hogy nyitottak az új gasztronómiai áramlatok irányába. Egyébként úgy gondolom, hogy az, amit eszünk tökéletesen jelzi, hogy mennyire vagyunk nyitottak általánosságban más gondolatok, emberek irányába. Ha valaki nem hisz nekem, csak gondoljon a saját példájára.

Összefoglalásképpen, hogy egy új fejezetet nyissak a kelet-európai étkezési szokásokban, örömmel vállalom azt a feladatot, hogy megosztom világomat az olvasókkal, hogy én is színesítsem a magyar kulináris palettát. A blogomban saját gasztronómiai kalandozásaimat szeretném az olvasókkal megosztani, amelyeket mindenki akár otthon is reprodukálhat a saját konyhájában vagy saját szája íze szerint alakíthatja azokat. Ezen felül nem titkolt szándékom, hogy érzékenyítsem az embereket a különböző kultúrák, szubkultúrák irányába is, mert a rajtunk kívül álló végtelen világ rengeteg újdonsággal szolgál minden ember számára, melyek megismerése alapjaiban változtathat meg minket. Remélem, hogy mindenki talál majd számára érdekes recepteket, gondolatokot a blog olvasása közben és azt megosztja majd másokkal, hogy mintegy láncreakciót elindítva, együtt, új színt hozzunk a mi kis elszigetelt kultúránkba.

Felkészülni, vigyázz, rajt!

Kezeket az asztalra! Bon appétit !