Hogyan főzzünk valódi kínai ételeket?

A híres pekingi kacsa (北京烤鸭) egy kis párolt kínai brokkolival (蚝油菜心), egyszerűen isteni:)

Nos, egy újabb hosszabb szünet után visszatértem. Az egyetem utolsó szakdolgozati hajrája után megint koncentrálhatok az ételekre, a főzésre. Nem tudom, másnak milyen tapasztalatai voltak, de én tudom magamról, hogy szeretek hosszú órákon át a konyhában sürögni-forogni, viszont amikor valamilyen egyetemi határidő lebeg a szemem előtt, sajnos kevés időt szentelek arra, hogy a szenvedélyemnek éljek. Így most is a konyha helyett a forrásgyűjtés, fogalmazás, szerkesztés voltak azok, amik kitöltötték a mindennapjaimat. Mindeközben azonban sikerült egyszer-egyszer főznöm is valamit, s mivel sokan azt gondolják, hogy kifejezetten erősségem az ázsiai konyha, természetes vonzódásomból adódóan, ezért azt gondoltam, hogy külön oldalt nyitok először a kínai ételeknek, majd a többi ázsiai ország kulináris finomságainak is. Ezt azért is tartom fontosnak, mert ha valaki ma azt mondja, hogy szereti a kínai konyhát, akkor az gyakorlatilag kizárólag a sarki büfé kínálata alapján hozza meg ezt a döntést, pedig annak szinte semmi köze sincs az autentikus kínai konyhához. Elég ha megnézzük, hogy a büfések is gyakran más ételeket készítenek maguknak és egy tál rizzsel együtt két vendég kiszolgálása között majszolják azokat.

A második oldalon egyszerű kínai ételeket szeretnék megosztani, amiket én magam is gyakran ettem kinn, amíg ott kinn éltem. S bár én időm nagy részét Pekingben töltöttem, az ételek több tájegység ízvilágába is rövid betekintés nyújthatnak. Azt gondolom, a kínai konyha méltán híres a világban annak változatossága, az alapanyagok sokszínűsége miatt, azonban egy élet is kevés arra, hogy megismerjük a kínai konyhát, amely mint fogalom gyakorlatilag nem is helyes. Azt ugyanis 8 különböző főkonyhára lehet osztani, melyek nagyban eltérnek egymástól, ízviláguk néha sokkal inkább különbözik egymástól, mint két európai ország ételei esetében. Ezekből a konyhákból próbálok meg mostantól minél többet megmutatni, s remélem, hogy érdekesnek fogja mindenki tartani a valódi kínai ízeket, s kedvet kaptok hozzá, hogy a saját konyhátokban is kipróbáljatok egyet-kettőt. Először talán kicsit félelmetesnek tűnhet a kihívás, hiszen a magyar ételektől teljesen eltérő ízekkel, alapanyagokkal, elkészítési módokkal kell megismerkedni, de nem kell megijedni, nem a pekingi kacsával (北京烤鸭) kell kezdeni.

U.i. Egy kis visszaemlékezés, a korábbiakban már megosztottam néhány kínai ételt, úgy mint:
Kungpao csirke (宫保鸡丁), vörösre sült császár (红烧肉), osztrigás marha (蚝油牛肉), padlizsán kínai módra (地三鲜), kínai mogyorósaláta (黄瓜花生), fafülgombás uborkasaláta (木耳黄瓜), illatos gomba pak choi-jal (香菇油菜) és kínai tojásrántotta (西红柿炒鸡蛋). A korábbi bejegyzés ide kattintva érhető el. Érdemes ezeket újra átnézni, mert bár én természetesnek veszek kínai konyhaművészeti technikákat, s emiatt gyakran csak egyszer írom le őket, azok helyes alkalmazása elengedhetetlen. Ilyenek lehetnek például a marinádok készítése, a bő olajban, magas hőfokon sütés, a wok használata, a keverve-rázva sütés stb.