Burmai találkozás, elmélkedés egy távoli ország ételeiről

Forrás: http://www.eguidetravel.com/

Burma, egy dicső múltú, gazdag kultúrájú ország, melyet sajnálatos módon nem páratlan szépségű tájai és fantasztikus ételei, hanem viszontagságokkal teli történelme tett ismertté. Bevallom, nagy álmom, hogy egyszer eljussak Burmába, mai nevén Mianmarba, hogy megtapasztalhassam azokat a csodákat, melyeket csak képeken vagy dokumentumfilmeken láttam eddig. Habár minden évben egyre több turista érkezik ebbe az eldugott országba, még közel sem annyira zsúfolt, mint a szomszédos országok, így van esély arra, hogy az újonnan éledező kultúrát a maga teljes valójában ismerhessük meg, nem pedig szuveníreket árusító eladók tömegei és nyugatiaknak szánt programokon keresztül. Sosem értettem, miért gondolják az emberek, hogy ha vidámparkot csinálnak egy-egy világörökségi helyszínből, ha úgymond felturbózzák a hagyományokat, akkor majd minden jobban eladható lesz. Nálam ezek pont az ellentétes hatást váltja ki, s ezért soha nem keresem azokat a helyeket, embereket, éttermeket, melyek a leglátogatottabbak a turisták által, nem ott lelhetünk rá az igazi kincsekre. A kultúrát eldugott utcák, kis falvak, elkülönült közösségek őrzik a legjobban, legyen szó bármely ázsiai országról, így ha alkalmam nyílt rá, én mindig olyan helyekre próbáltam eljutni Kínában is, ahova kevesebb turista látogat. Sajnos így is túl sokszor futottam bele a kirakatturizmusba, de remélem, hogy amikor Burmába eljutok, akkor még lesz esélyem arra, hogy ráleljek azokra a csodákra, amik csak a képzeletemben élnek egyelőre.

De vajon tehet-e az ember valamit, hogy megismerje egy ország kultúráját, ha nem adódik alkalma, hogy eljusson oda? Azt gondolom, hogy nagyon is sokat. S ennek az egyik legjobb módja egy kis kulináris kalandozás. Burma egy távoli, zárt ország, nehezen jutnak el nyugatra a receptek, így én is vajmi keveset tudok róla, hogy vajon milyen is lehet valójában az ottani gasztronómia. Szerencsére ma már az internet sokat segít abban, hogy blogokat olvassunk, vagy hírt kapjunk arról, ha egy-egy elszánt ember burmai éttermet nyit, s ennek köszönhetően, ha lassan is, de képet kaphatunk arról, hogy milyen ételek kerülnek az asztalára ennek a rendkívül sokszínű kultúrával rendelkező országnak. Mindazonáltal tudásom közel sem elegendő ahhoz, hogy autentikus recepteket osszak meg az olvasókkal, így csupán kísérletet tehetek arra, hogy az eddig hallottakat egy étel erejéig alkalmazzam, s az ihletet arra használjam, hogy megalkossak valami olyat, ami egy kicsit közelebb visz engem Burmához.

Egy hosszú bevezető után akkor következhet a recept, egy egyszerű, mégis ínycsiklandó tésztaétel burmai módra. Most nem szeretnék részletesebben belemenni abba, hogy miben is különbözik ez a konyha a többi délkelet-ázsiai konyhától, de azt hiszem, ha valaki átolvassa a receptet, akkor megláthatja azokat a pontokat, melyek jól mutatják az ország egyes tájainak jellegzetes karaktereit. Akkor lássuk hát a receptet!

Egy ilyen színekkel tarkított ételt egyszerűen nem lehet nem szeretni :)

Csirkés rizstészta burmai módra

Hozzávalók (4 főre)

40 dkg csirkemell vagy csirkecomb

1 tk kurkuma (friss vagy őrölt egyaránt jó)

1 nagy lilahagyma (eredetileg mogyoróhagymát használnánk, de az még igen drága nálunk, s édes íze jól helyettesíthető a magyar lilahagymával)

3-4 cm friss gyömbér vagy galangál (a galangál íze enyhébb, citrusosabb)

4-5 gerezd fokhagyma + 2-3 gerezd pirítani

1 tk őrölt pirospaprika

 3 felkockázott paradicsom (konzerv is tökéletes)

1 tk cukor

só

1 csomag szélesmetélt jellegű rizstészta

feltétként: nagy csokor aprított, friss thai bazsalikom, vietnámi menta, koriander (vagy culantro [ez nem azonos a cilantro elnevezéssel]), újhagyma, aprított földimogyoró, aprított fekete szezámmag, méz (vagy nádcukorszirup); vékonyra szeletelt, pirított fokhagymaszeletek, lime (vagy kaffirlime vagy sima citrom), édes chili szósz, világos szójaszósz stb.

Elkészítés

Előkészítés: 10 perc

Főzés: 15 perc

1. Elsőként egy serpenyőben olajat hevítünk, s a legtöbb délkelet-ázsiai konyhához hasonlóan kezdjük az ételünket aprított hagymával, gyömbérrel (vagy galangállal), kurkumával és fokhagymával. Vigyázzunk, nehogy megégjen a fokhagyma!
2. Ha kicsit megpirult az alapunk, akkor jöhet hozzá a felkockázott csirkehús, lehet comb vagy mellhús, ki mit szeret. (Én előzőleg kicsit kínai technikát alkalmazva, keményítővel, sóval és kevés főzőborral szoktam a húst 15-20 percig pácolni, hogy extrán omlós legyen a végén.) 5 perc alatt készre sütjük. Ekkor hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, egy kevés cukrot, hogy elvegyük a paradicsom túlzott savanyúságát és végül sóval ízesítjük. Néhány percig lassú tűzőn forraljuk a szószt, s már el is készült a feltétünk.
3. Mindeközben elkészítjük az alapul szolgáló tésztát, s a további feltéteket. A rizstésztát általában a csomagolásnak megfelelően vagy néhány percig kell főzni vagy csak forró vízben állni hagyni, ez fajtától függ. Feltétnek vágjuk össze a zöldfűszereket, pirítsunk aprított földimogyorót és vékonyra szeletelt fokhagymaszeleteket.
4. Most pedig nincs más hátra, mint tálalni. Alulra kerül a tészta, rá egy kevés paradicsomos csirke, mely egészen egyedi ízt kapott a kurkuma földes jellegétől. Erre pedig ízlésszerűen jöhetnek a hozzávalók között felsorolt feltétek. Én sok korianderrel szeretem, 1-2 evőkanál világos szójaszósszal, kevés pirított fokhagymával, sok durvára tört, pirított mogyoróval, kevés bazsalikommal, mentával, újhagymával, egy teáskanyálni mézzel, egy teáskanálnyi édes chili szósszal, ugyanennyi fekete szezámmaggal (ezt ne pirítsuk meg, mert megkeseredik) és egy negyed lime levével. De ez tényleg csak ízlés kérdése.

Jó étvágyat mindenkinek!