Ismerkedés Xinjiang tartománnyal és az ujgúr ételekkel

Bár ez a kép sajnos nem Xinjiang tarományban készült, mivel oda nem sikerült még eljutnom, az ország szinte minden nagyobb városában megtalálhatók az összefoglaló névvel hui nemzetiségként (回族) ismer muzulmán kínaiak által működtetettek negyedek. Keressük fel ezeket, ha e különös konyha iránt érdeklődünk Kínában. Ez a kép éppenséggel az agyaghadsereghez közeli Xi'An városban készül a muzulmán negyed egy éjszakai piacán.

Sokat hallhattunk mostanában az ujgúrokról, de sajnos a hírek, amik e hatalmas ázsiai tartományból érkeznek nem éppen mindig szívderítőek. Keveset tudnak ez emberek arról, hogy milyen emberek is az ujgúrok, pedig könnyen lehet, hogy sokkal közelebbi népről van szó, mint gondolnánk. Kínában élnek, mégis megőrizték saját kultúrájukat, s ha nem is önálló országként, de hagyományaikkal, kultúrájukkal, gasztronómiájukkal gazdagítják világunkat. Kínai utazásaim során sokszor találkoztam ujgúrokkal, mindig barátságos, vendégszerető embereket láttam bennük, akikkel a különbségeink ellenére jól kijön a fáradt utazó. Nem beszélve arról, hogy egy üde színfoltot képeznek ételeik a kínai konyhák között, melyeket a han lakosság is szívesen kostólgat már az egyre több muszlim étteremben.

Ami az ujgúr konyhát illeti, nyilvánvalóan nem lehet szemet hunyni az iszlám hatása felett, azonban ennek gyakran semmilyen hiányérzetet keltő hatását nem érezzük. Sokkal inkább azt figyeltem meg, hogy az arab vagy muzulmán kultúrával rendelkező országok konyhája inkább egyszerű, de mégis jellegzetes. Letisztult ízekkel, karakteres fűszerekkel dolgozik, sok friss zöldséggel, különféle, akár egzotikusabb jellegű húsfélékkel készülnek az ételek, s mindig központi szerepet kap a családi étkezés, az ételek embereket összekötő funkciója. S habár számos különbség van köztünk és a belső-ázsiai népek között, semmi kétségem sincs afelől, hogy az ujgúr konyhát a magyarok ne szeretnék. Néhol ismerős ízekkel is találkozhatunk, de ha lassanként ismerkedünk az ételeikkel, akkor szinte mintha fel sem fognánk, hogy egy másik kultúra ételeit fogyasztjuk. Bennem legalábbis mindig ilyen érzést keltettek ezek az ételek, mintha otthon lettem volna, s a családi asztalnál ültem volna.

Ebben a posztomban egy olyan ételt szeretnék ismét csak megosztani, amit talán nem minden nap készít el az ember, de kis módosításokkal akár egy hétköznapi asztalra is bátran kerülhet ebből az egyszerű, fűszeres csirkés fogásból. Ebben a formában más fogások mellett, nagyobb társaságoknak tudom elképzelni, akik szeretik a csirke minden részét, s hozzám hasonlóan valamilyen hihetetlen melegségérzet önti el őket, amikor meglátnak egy hatalmas adag ételt egy szép, kerek tálon az asztal közepén.

"Egy nagy tál csirke" (大盘鸡)

Hozzávalók (4 főre)

1 egész csirke

1 púpozott ek csípős babpaszta (lehet helyettesíteni darált erőspaprikával, de a mennyiséget mindig erősségtől függően számoljuk)

1 ek cukor

2 tk őrölt gyömbér

1 tk őrölt fahéj

1 tk őrölt szecsuáni bors

2 csillagánizs

2-3 szem paradicsom

3-4 szem nagy burgonya

1-2 húsos paprika 

2 közepes sárgarépa

1 nagy lilahagyma

só

alaplé vagy víz főzéshez

Elkészítés

Előkészítés: 10-15 perc

Főzés: 1,5-2 óra 

1. Először is bátran vegyünk magunk elé egy egész csirkét (de tényleg minden részét, lábát, fejét, mindent) és határozott mozdulatokkal egy bárddal vágjuk nagyobb darabokra. Ha ezzel elkészültünk, akkor kevés olajon és cukron pirítsuk aranybarnára a csirke részeit. Ez eltarthat egy darabig. 
2. Ha megpirult a csirkénk, vegyünk egy nagy sütőbe is berakható edényt és nincs más dolgunk, mint az összes hozzávalót összekeverni benne. A csirkét a fűszerekkel, a felkockázott zöldségekkel, s annyi alaplével vagy vízzel ami elfedi a húst. Ha ezzel kész vagyunk, akkor 1,5-2 órán keresztül közepes lángon főzzük lefedve a csirkénket, amíg omlós nem lesz. Ha tovább kellene főzni, mert egy öregebb példányt sóztak ránk a piacon, akkor se aggódjunk, ebben az ételben nem a zöldségek roppanós állagát keressük. 

S ha bár Kínában vagyunk, ez az étel véletlenül sem kíván pálcikát. Mondanám, hogy akár kézzel is lehet enni, de ha valaki ettől ódzkodik, akkor egy kanállal fogyassza. Egytálételnek is tökéletes, de ezeken a tájakon rizst enni krumpli mellé nem is olyan szokatlan dolog.

Jó étvágyat!