Ünnepek és hagyományok 1/2

Ha valaki már olvasta eddigi posztjaimat, akkor tudhatja, hogy ritkán szoktam hagyományos, magyaros jellegű ételekről írni. Ez nem azért van, mert nem szeretem őket, dehogy is. Rajongok a magyar ételekért, egyszerűen csak mindenkinek megvannak a saját erősségei. A mi családunkban hagyományosan nem én szoktam csinálni a hagyományosabb stílusú fogásokat. Mindazonáltal ünnepi alkalmakkor én is ragaszkodom a magyaros ízvilághoz, s ez alól a születésnapok sem kivételek. Ebben a posztban két olyan ételt szeretnék megosztani, melyeket nővérem születésnapja alkalmából készítettem. Nem minden nap készít ilyen fogásokat az ember, de azt hiszem, ebben rejlik a különlegességük. Időt kell rájuk szánni, de megéri, mert a végeredmény mindenképp mesés lesz. Elsőként egy fácánlevest készítettem, mely a hagyományokhoz hűen nem saját recept szerint készült. Ez a magyar konyha egyik „hagyományos” változata a vasárnapi ünnepi leveseknek azokra az alkalmakra, amikor sikerül fácánhúshoz hozzájutnunk. A második fogás alapanyaga pedig a ma már a libánál is nagyobb népszerűségnek örvendő kacsa, annak is a combja. Hálás dolog ilyen nemes alapanyagokkal dolgozni, s nem csak elkészíteni nagy élmény őket, de ízvilágukban is kiemelkednek a mindennapi fogásaink közül.

Valahogy így kezdődik egy ünnepi asztal...

Fácánleves gazdagon

Hozzávalók (4-5 személyre):

1-1,5 kg fácán leveshús

0,5 kg marha leveshús

1 nagy fej hagyma

3-4 gerezd fokhagyma

leveszöldség ízlés szerint (sárgarépa, fehérrépa, pasztinák, karalábé, zeller, kelkáposzta)

1 paradicsom, 1 paprika

1 db 3-4 cm-es gyömbér

1 kk valódi sáfrány

5-6 szem borókabogyó

1 ek darált erős paprika vagy 1 tk őrölt chili paprika

zeller- és petrezselyemzöld

őrölt szerecsendió

só, egész fehérbors

turbolya

cérnametélt

Elkészítés

Előkészítés: 15 perc

Főzés: 3 óra

1. A legnagyobb fazekunkba helyezzük el az előzőleg megmosott csontos marhahúst és fácánhúst, s hideg vízzel felöntve kezdjük el forralni alatta a vizet. Ha felforrt, szedjük le a habot és kezdjük el ízesíteni levesünket.
2. Adjuk hozzá az egész fej vöröshagymát héjastul, néhány gerezd fokhagymát, egy darabka gyömbért, borókabogyót, egész fehér borsot, a darált erős paprikát, őrölt szerecsendiót, egy csipet valódi sáfrányt, s kevés sót. Ezek után alacsony lángon főzzük a levest 1,5 óráig. A főzés ideje mindig attól függ, mekkora darab hússal van dolgunk. Alapszabály, hogy minél tovább főzzük, annál karakteresebb lesz a levesünk íze. Ezért akár bátran főzhetjük a csontos húsokat 2-3-4 órán keresztül is, persze mindig vigyázva arra, hogy a szárnyas húsoknak nem kell annyi idő, mint egy marhahúsnak, így közben, ha elkészült, kivehetjük azokat.
3. Visszatérve a levesre, ha már 80%-ban megpuhult a hús, akkor bezöldségeljük ízlésünk szerint. Hozzáadjuk a nagyobb darabokra vágott sárgarépát, fehérrépát, pasztinákot (ebből csak keveset, nehogy túl édes legyen a levesünk), karalábét, zellergumót, kelkáposztát. Ezen kívül hozzáadunk egy egész paradicsomot, egy zöldpaprikát, valamint egy nagy csokor zeller- és petrezselyemzöldet. Ezekkel együtt még egy 50-60 percig főzzük a levest.
4. Ha elkészült a leves, nincs más hátra, minthogy óvatosan leszűrjük a levet a zöldségekről. Egy nagy tálalóba szedjük a főtt zöldségeket, valamint az előzőleg kifőzött tésztát (én a cérnametéltet szoktam preferálni), s a villával apró darabokra szaggatott fácánhúst. Rámerjük a forró levest, s turbolyával megszórjuk.

Végül jöhet a kóstolás. Jó étvágyat hozzá!